Az átlagolvasóhoz:
Megfoghatatlan, hogyan jutott odáig ez a magyarságára valaha oly büszke nép, hogy a jelen időben egyre gyakrabban kell szégyellnünk magyarságunkat. Szégyellni azért, ahogyan a nem magyarokkal bánunk, s azért is, ahogyan velünk bánnak saját honfitársaink.
Te mernéd-e még büszkén kijelenteni egy külföldi utad során, ha rákérdeznek hovatartozásodra: "Magyar vagyok"?
Vállalnád-e emelt fővel összetartozásodat az óriásplakát állítókkal, menekülteket rugdosókkal, hamis híreket terjesztő gyűlöletkeltőkkel?
Te gondolsz-e olykor arra, talán jobb volna máshol, s kérdezed-e magadtól, hogy miért nem mentél még el?
És most jöjjön a levél:
Tisztelt Kövér László!
Valóban hisz Ön abban, hogy a magyarság demográfiai problémáit megoldja, ha felvilágosítjuk a nőket, miszerint az ő dolguk a gyerekek, unokák szülése? Netán egyszerűen csak "helyre akarta tenni" az emancipációra vágyó hölgyeket?
„Aki járt az általános iskola hetedik osztályában – amikor én jártam, az emlősök szaporodását ott tanították –, annak tudnia kell, hogy az emberiség fennmaradása azzal jár, hogy a nők szülnek, gyermekeket hoznak a világra, és nagy szeretetben felnevelik."
Gondolom Ön is, mint oly sok honfitársunk, "magyar" gyermekek születésére vágyik, nem éri be valamely más "nem magyar emberfajba" tartozó új egyed megszületésével. A magyar nőknek kell szülnie Ön szerint, mégpedig hivatástudatból. A magyar nemzet és az európai kultúra fennmaradásáért. Nem számíthat munka, pénz, karrier - csak az utód.
Tisztelt Kövér László! A XXI. században élünk. Abban a században, amelyben a Föld lakóinak száma már meghaladja a 7 milliárdot, s komolyan aggódnunk kell a túlnépesedés miatt. Abban a században, amelyben Európa nagy része több milliónyi menekült beözönlésétől retteg. Úgy vélem, ha ezen információk alapján döntene (felelősen) egy magyar nő, lemondana a gyermekvállalásról.
Csakhogy a nők többsége gyarló, ezért hagyja magát génjei által irányítani. Hogy úgy mondjam "asszony", nem pedig "Ember" - a Tiffán Zsolt-féle értelmezésben. A nő szülni szeretne akkor is, ha nem írják elő azt számára kötelességként. Miért nincs mégsem minden magyar családban legalább 3 gyerek? Vegyük számba a lehetséges okokat:
- Egészségi állapot - Mint bizonyára Ön is tudja, a gyermek kihordása és a szülés minden korban komoly egészségügyi kockázatot jelentett a nők számára. Ma sincs ez másképp, hiába fejlettebb az orvostudomány. Ha egy nő úgy érzi, nem érez ellenállhatatlan kényszert a magyar faj gyarapítására egészségének kockára tevése árán is, szíve joga. Ha gyermeknevelés helyett egészségesen szeretné inkább élvezni azt az egyetlen életet, amely adatott neki, tegye! Nem tarthatjuk kevesebbnek emiatt magunknál.
- Piszkos anyagiak - Ha azt olvassuk egy cikkben, hogy egy családban sok a gyerek, szegények, adományra szorulnak, rögtön megjelennek az őket ócsárlók: "Minek szült annyit, ha nem tudja eltartani őket?"
Vannak, akik szerint "a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak" /Kovács Ákos/.
Kérdem én, hogyan tartsa el a család, vagy éppen az a rengeteg egyedülálló anya megfelelően a gyermekeit, ha nincs a nőnek normálisan megfizetett munkája? 2015. április 29-én, a Szent Péter téren Ferenc pápa szájából hangzott el: „Mégis miért általánosan elfogadott, hogy a nők kevesebbet keresnek a férfiaknál? A nőknek ugyanazok a jogok járnak."
Ha nő beéri a valakihez való tartozással és a gyermekszám szaporítással, gyermekneveléssel, a család életszínvonala rohamosan romlani fog. (Még akkor is így fog történni, ha Kovács Ákos szerint ez a nők dolga; ez a normális, nem a nők egyenjogúsága.) A férj általában nem keres annyit, hogy anyagi biztonságban élhessen a család. Ha pedig nincs társa a nőnek, kereseti lehetőség nélkül mélyszegénységbe is süllyedhet gyermekeivel. Az állam szószólói biztosan nem fognak akkor segíteni rajta - Ön sem. Nem csak ők, az önkormányzatok sem. Ha akarnának sem adhatnának eleget, de többnyire nem is akarnak. Mert a szegénység az ő olvasatukban (tisztelet a kivételnek) egyenlő a bűnnel. Ha egy nyomorban élő segélyért fordul az önkormányzathoz (családsegítőhöz), azt kockáztatja, hogy elveszik tőle a gyermekeit. A törvény szerint persze önmagában a pénztelenség miatt nem tehetnék meg, de - hogy egy gyámügyest idézzek - "mindig lehet más indokot találni".
Ha az 1-2-3 kicsi már nem is olyan kicsi, s az anya dolgozna, a gyermekszámot firtatják az állásinterjún, s hogy elmenne-e táppénzre, ha beteg a gyerek...
„Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”
- Motiváció hiány - Ön szerint, Tisztelt Kövér László, a lányok dolga az, hogy unokát szüljenek az apjuknak. Csakhogy a nők a legtöbb esetben nem az apjuknak szeretnének unokát szülni, de még csak nem is a párjuknak gyereket, hanem genetikai késztetésre a fajt akarják fenntartani. Vágynak a gyermekre. Úgy érzik, csak akkor lehet teljes az életük, ha megismerik a szülés kínjait, a gyermeknevelés szépségeit és nehézségeit. Jó esetben a párjuk is szeretne gyermeket, de a kicsi akkor sem neki fog megszületni, hanem kettőjüknek.
Ha egy nő nem érzi ezt az ellenállhatatlan késztetést, legfeljebb csak "véletlenül" fog szülni. Nem lehet a nők hazaszeretetére alapozni ez ügyben.
Mert miért is akarna a magyar hazának gyereket szülni? Azért, mert szereti ezt az országot és büszke rá, hogy itt élhet ő is és az utódai is? Megbecsültnek érzi itt magát emberi és női mivoltában?
Igen, valószínűleg szereti ezt az országot, de ez nem jelenti azt, hogy tetszik is neki, ami itt körülveszi. Ha nyitott szemmel jár a világban, látja, hogy nem feltétlenül abba az irányba haladunk, amerre kellene. Látja, hogy a törvényeket kénye-kedve szerint alakítja a kormány. Azt hogy ő szegény-e vagy jól él, ugyancsak "fent" meghatározott számok alapján döntik el. Az önkormányzatok még rátesznek erre egy lapáttal, s így már a hivatalosan szegény sem lesz többé az. (Ehhez elég lehet, ha valakinek egyidejűleg van TV, telefon és internet előfizetése is. Hiába, no, mi haladunk a korral.)
A magyar nők sajnos gyakran kiszolgáltatottnak érzik magukat, depressziósak, nincs jövőképük. Egyszerűen nincs kedvük gyereket szülni. Akkor sem lesz több kedvük hozzá, ha Ön, Kovács Ákos, Tiffán Zsolt, vagy bárki más elmagyarázza nekik, hogy számukra csak ez lehet a cél, ez az élet értelme.
A magyar nők ugyanakkor szerencsére ma már egyre öntudatosabbak, tájékozottabbak. Felelősséggel képesek dönteni munkáról, gyermekvállalásról. Nincs szükségük az Önök tanácsaira ez ügyben.
